Az általunk képviselt önkormányzat ügyfélként kívánt részt venni a Veszprém-Szentkirályszabadja nem nyilvános le-és felszállóhely létesítési engedélyezési eljárásában. Ügyféli jog iránti kérelmét az illetékes hatóság mind első, mind pedig másodfokon elutasította, azzal, hogy az önkormányzat kívül fekszik a nem nyilvános le-és felszállóhely hatásterületén, a jogszabályokban előírtnál nagyobb mértékű zajterhelés nem fogja érni, s a hasonló létesítmények engedélyezésére irányadó jogszabályok alapján ügyféli jogállás nem illeti meg. Végső soron bírósági ítélet mondta ki az önkormányzat ügyféli jogosultságát, mégpedig a Ket. ügyféli jogokat taglaló 15.§ (2) bekezdése és nem a nem nyilvános le-és felszállóhelyekkel kapcsolatos jogszabályok alapján.
Hatósági döntések
Elsőfokú közigazgatási hatóság:
Nemzeti Közlekedési Hatóság Polgári Légiközlekedési Igazgatóság
Döntés tartalma:
A nem nyilvános le-és felszállóhely hatásterülete a várost nem érinti. Az engedélyezett repülési magasságok be nem tartása esetén esetlegesen előfordulhat, hogy a repülőgépek a várost a lehetségesnél alacsonyabban szállva közelítik meg, ilyenkor azonban a repülőgép vezetője ellen kezdeményezhető eljárás és marasztalható el. Végső soron elutasítja az önkormányzat ügyféli jogállás iránti kérelmét.
Döntés dátuma 29/7/2007
Másodfokú közigazgatási hatóság:
Nemzeti Közlekedési Hatóság Központi Hivatal
Döntés tartalma:
Helybenhagyja az ügyféli jogot elutasító elsőfokú határozatot, lényegében az első fok érvei alapján.
döntés Dátuma 2007.10.01.
Elsőfokon eljáró bíróság:
Fővárosi Bíróság
Döntés tartalma:
A bíróság helyt ad a felperes önkormányzat keresetének a Ket. 15.§ (2) bekezdése alapján. Az ítélet indoklása szerint az, hogy a jogalkotó nem él azzal a lehetőséggel, hogy részletesebb ügyfélfogalmat állapítson meg a Ket. 15.§-ában foglaltaknál, nem szolgálható az ügyfelek hátrányára; az önkormányzat ügyféli jogállását önmagában az megalapozza, hogy a hatásterületen ingatlannal rendelkezik. Mindaddig, amíg a jogalkotó nem él a Ket. 15.§ (3) bekezdésében írt lehetőséggel és nem határoz meg részletesebb ügyfél fogalmat, illetve alacsonyabb rendű ágazati jogszabályok sem adnak iránymutatást, addig csak a Ket. 172.§ e) pontjában foglaltak alapján lehet a hatásterület fogalmát meghatározni, azzal, hogy a szóban forgó létesítmény a felperes számára folyamatosan, rendszeresen számottevő mértékű hátrányos fizikai hatást, zajterhelést és levegőszennyezést gyakorol.
Döntés dátuma 23/9/2008